Tetszik a lakkcipős voltom, de az már nem nagyon, amikor eljön
az alkony ... Nem, mert ilyenkor több elnyűtt lábbelivel együtt a
sublótban kell laknom. Nem mondom vannak közöttünk, akik
csendesen alszanak, de ki nem állhatom azokat, kik folyton csak
horkolnak. Szörnyű velük az éjszaka, bántja orromat a belőlük
---
áradó lábszaga. Megváltás számomra, mikor a Nap felkel, mert
reggel, valamelyest megvigasztalódom. Ugyanis egy bűbájos kis-
lány lesz a társaságom. Aki olyan formán babrálja kicsi kezeivel
arcom, hogy már is elmulasztja jajom, az éjszaka szerzett bajom.
A kislánynak az a kedves bája, az a különös mániája, hogy bármi
---
áron, de felhúz a lábára. Csak hát általában fordítva, a jobb fele-
met balra, a bal felemet jobbra. Így járunk mi együtt az utca po-
rában, s ha kell, fagyban, hóban, sárban, de legkivált tócsákban.
Kedvelem ezt a nagyszerű, hozzám hű leánykát. Mert általa a de-
rű, a szeretet, s a béke süt be otthonomba s büszke önmagamra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése