Éhség

Mintha tegnap történt volna. A kertek alatt lassabbra fogta üte-

mét a vonat. Egy-két füttyjelet adott még, majd begurult az ál-

lomásra. Amikor  az ablakon  kinéztem, nem  hittem a szemem-

nek a falon ki volt írva; Paszab. Csendben pakolni kezdtem, Ber-

cel következik.  Három  hónapig voltam oda.  Már csak néhány

------

perc, és  eljön a vára várt csoda. Nincs  rá szavam, hogy a kollé-

giumban mennyit  éheztem. Éjszaka  kimásztam a tetőre onnan

kémleltem, mint egy  kivert kutya,  hátha érkezik valami. Mond-

juk egy légi posta, egy égi jel, vagy egy érdemi  üzenet, de nem

érkezett  soha semmi.  Se hang, se egy  villanás, de még egy bi-

------

tang fénynyaláb se ködlött.  Az elküldött  levelekre  válasz nem

jött. A betöltetlen üres  űrben csak a nagy hitem, és a kikezdhe-

tetlen reményem  működött.  Darabokra hullt köröttem a világ,

rám szakadt a mázsás mennybolt, minden egész eltörött, hisz 1

lyukas  vasam  sem volt. Ám most, hogy megérkeztem, bár fájni

fog a sokat  éhezett  hasam,  de én ma degeszre eszem magam.