Rég elpihent a Nap, a nagy égitest, és a kábaest takarója alatt
halk páraneszt álmodnak a fáradt fűszálak. Megannyi száradt
nyugalom, szelíd jósághalom, édes szénaillat alszik a holdfény
porta udvaron. Kérődző jószág álmaként szendereg. Víg boglya
büszkeségei ezek mind a tág határnak. Szellős szénapadlásokra,
kövér szérűkbe, meleg istállókba, jászlak bőség-ölébe vágynak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése