Úgy mentek el az évek, hogy észre sem vettem, és hiába idézem,
már nem emlékszem, melyikkel nyertem, melyikkel vesztettem.
De arra még igen, hogy voltak keserves éjszakák, mikor ezek az
űzött, ezerszer sebzett dühös kutyák borzongva, fázva odalent
lapultak az Istent káromló bozótok alján a kertek alatt, és csak
-----
napkelte után a rozoga kerítés határán bújtak elő. Még ma is fáj-
nak ennek az őszidő hónapnak dér marta sebei, mert a novemberi
hó loncsos vén ebei, úgy morognak még ma is rám, mintha én
rossz ember lennék ... Pedig hát illetlenség, hogy vicsorgásra
használják szájukat és, hogy így megugatják gondos gazdájukat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése