Fülledt éjszakák

Mostanában fülledt meleg éjszakák jöttek egymás után, minek

során olyan nyomasztó álmok telepedtek rám, hogy már rette-

gek az éjszakáktól, levelek hullanak a száraz ágról. Ellepnek, be-

temetnek, távolból vonyítások jönnek. Két veszekedett véreb ha-

rapdálja kezemet, cafatokra tépik, szétszedik testemet. Félek ágy-

ba bújni, nem merek elaludni. Olyan lidérces átkok ezek, melyek

nappal is gyötörnek, mi több most is kísértenek. Tegnap, ilyen lá-

zas állapotban, ebben a kusza eufóriában segítségért kiabáltam.

-----------

Bekopogtam minden házba, felvertem az egész utcát, de az em-

berek úgy tettek, mintha nem is hallották volna, de inkább nem

akartak tudomást venni róla. Kínomban már az Úrnál is próbál-

koztam, imádkoztam, ám hiába, mert imám süket fülekre talált

nála. Kivert az izzadtság, gyötrődtem tovább, taposott az álom,

csapzottan hánykolódtam az ágyon. Mázsás súly nehezedett rá

mellkasomra, de erőfeszítésemnek hála kibújtam alóla ... Majd

újabb rohamtól tartva kimenekültem a teraszra. Félálomban gyá-

----------

ván, félelemtől kábán ültem ott. Mozdulni se mertem, merthogy

velem szemben gubbasztott a két átkozott. Éjszaka beomlott há-

lószobám összes ablaka, összetört a veranda üvegajtaja. Így, ijed-

ten, törött szilánkok közt figyeltem, milyen dermesztően felmaga

sodott az égbolt. Erősen néztem, hogy milyen eszelősen szipor-

káztak odafent a csillagok. Közben azt is észrevettem, hogy a sá-

padt, és vértelen Hold rajtam röhögött. Majd ahogy jött, úgy szö-

kött el az álomarcú köd. Elillant a vérebként küldött ördög, el-

----------

tűnt szemem elől a két dög. Azóta gyarló agyam mintha egy ki-

csit tisztább volna, vén elmém világosabban gondolkodna ... Az

ember a halálos ágyig bizakodik, békére, nyugalomra vágyik, de

ha erőt vesz rajta a pánik, remeg a szív, izzik, vagy fázik. Így va-

gyok most én is, merthogy magam fölött virrasztok. Mai állapot

szerint kint, 38 fok. Nem tudom te hogy bírod? Az én testem néha

lobog, máskor meg vacog, dőre lelkem úgy tűnik még bírja, őrkö-

dik, vív, de már dadog is, és így attól tartok, hogy megbolondulok.