Mikor eljöttök hozzám, meggyújtjátok a gyertyát, elmondotok
értem egy imát, majd siettek tovább. Míg eleven voltam, így
rohantam én is. Utólag tudom csak, hogy a tegnapok, a kita-
taposott csapások árkában az orromig sem láttam. A faltól fa-
lig földi világból alig fogtam fel valamit. Társas magányba búj-
tan napestig a majdcsak lesz valahogy megszokott, megko-
pott szavait fújtam. De már nem fontos, milyen volt a múltam.
Nem érdekes, mikor és hogyan botoltam. Már csak az lénye-
-----------------------------------------------------------------
ges, ami ezen túl van. Tudjátok a ringen, a tülekedés határán
innen más a világ. Elmondok nektek néhány remény táplálta
ideát, és ennek okát. Amikor itt a síromnál megálltok, mikor,
ha fölöttem imádkoztok, nektek ez emlékeket hoz, csakhogy
a képzetnél ti többet akartok. Többre vágytok ennél. De hiába
néztek kutakodó szemmel, s, ha még nesszel is füleltek, ti lé-
lekre itt nem találtok. Akire vágytok, az egykor volt kincs, kiről
ti regéltek, nincs itt az áhított lélek, akit reméltek. Mert a sírok
-----------------------------------------------------------------
közt, csak az enyészet, a földszag, az örök nyirok az, amit ti
magatokba szívtok. Nem ölt testet, látón, csodára várón a
lélek. Megvallom nektek földönfutóknak, hogy hiába kerestek
itt kínban testet-öltött lelket a sírban. Krisztus óta, ilyen födi
világnak, ember fiának nem adatott. Én a lélek a szélben va-
gyok, ott találtok, mikor elfújom a viasz szagú áhítat pisláko-
ló lángját, vagy éppen az esti páraködben, ha meggyújtjátok
a lámpát. Veletek vagyok bánatban, örömben, ha emlékeztek,
-----------------------------------------------------------------
rám, mikor beszéltek rólam, de akkor is, ha nem. Mint apró,
láthatatlan ott leledzem az út porában, és, ha úgy tartja ked-
vem a napban, mikor reátok süt, én adom nektek a derűt. A
fűben hatok, a fákban, amikor hozzátok szólok, mikor reátok
köszönök. Mellettetek virrasztok az éjszakák neszében, és
szerényen ott vagyok a nappalok csendjében. Ti szívemnek
rokonsága, higgyetek nekem, hiszen én több vagyok a pornál,
hitetlen ne álljatok hát síromnál. Mert én Isten kertjében hoz-
-----------------------------------------------------------------
zátok mindig hű, s állhatatos vagyok. Én a ti egész földi élte-
tekben veletek vagyok, ott vagyok benn az általatok megsze-
gett kenyérben, mikor megéheztek, amikor magatokhoz vesz-
tek. Ölelő szívek, karok kimondva, kimondatlan én ott lapulok
minden szavatokban, az imátokban, és azokban a hálaadó vi-
rágokban is ott vagyok, amit most síromra hoztatok, Szerete-
tem fényével, szívetekben békével legyetek boldogok. Drága
szentek, nincs több, és szeretőbb, amit nektek elmondhatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése