Annyi minden kötött akkor még haza. Velem együtt özön szívseb
ült fel akkor a vonatra. Siettek vigaszra. Volt idő civil gúnyában,
holt idő katona ruhában. Retúr jegyek vonalán ingáztak, sínek
párhuzamán oda-vissza. Mikor haza, és Nyíregyháza, de akkorra
már csak a vágy árnyéka a vicinális. És füttyhang .... Hogy az a!
Elment megint ez a Balsai bitang. Te jó ég, ha elértem volna
------
mennyit alhatnék. Gyalázat, számolhatom hazáig a slipper fákat.
A gyalogtúra legtöbbször úgy alakult, hogy a borúra és a hosszú
útra először sebtibe bementem a legközelebbi restibe magamhoz
venni valamit. Ilyenkor a bor segít. És, míg lábam a slipper fákat
számolta, nyomában áradt a bor szaga, sorjában sok vers, de még
több nóta. És rendben, már itallal kezemben a leírt menetrendben
------
jöttek az állomások. Bizony így volt ez akkor öreg vasúti sínek.
Az ital fogyott, a cipőm kopott, de ti becsülettel hazavittetek. Ti,
kik még maradtatok telefonpóznák, hű őrkatonák és ti zümmögő
drótok, zenélő muzsikusok, halljátok- e még a vonat zakatoló
hangját? Ti füttyős vonatok szelleme, és ti bölcs állomások, öreg
vasúti révek, köszöntsétek hát illeőn a rég nem látott vendéget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése