Mikulás

Gyermekkoromban szőrcsizmában, ködgubában járt december

havában a mikulás. Óriás hóbuckák közt mászkált háztól-házig.

Csak hát mire egy-egy porta udvaránál megállt, akkorára már

régen szalmákban szunnyadtak a verebek, és vetett ágyakban

aludtak a gyerekek. Én nagyon szerettem volna találkozni vele,

de mindig belealudtam, sosem tudtam kivárni jöttét. Pedig csak

---------------------------------------------

körtét, meg diót akartam kérni a bölcs mikulástól, mert ez a két

gyümölcs nagyon hiányzott kamránkból. Aztán egyszer úgy hoz-

ta a kora december tele, úgy sodorta hozzánk a tél szele, hogy

temérdek almát hozott Ibrányból. Mikulás előtti estén, szán híján

fogatostól elvitte szekerünket a portáról. Bár jócskán fagyott, itt-

ott fejtetőig érő hófúvás volt már a szántásokon, de a bátor tél-

---------------------------------------------

apó betyármód megpakolta a szekeret Hatvanor almájából. Mire

megérkezett, nyikorogtak a kerekek a zsákok terhe alatt. Ez az

átok út, panaszkodott a fuvaros úr. Hál’ Isten, hogy túl vagyunk

ezen. Bekötöm a teheneket az istállóba, hagy szálaljanak. Most

meg igyunk, mondta a mikulás ruhába öltözött Tamás Bátyám.

Mire igyunk, kérdezte a nagy dumás Édesapám ... Majd mintha 

---------------------------------------------

betanulták volna egyszerre mondták. Hát az almára, és népünk

hatalmára. Aztán a két testvér, az öccs, és a bölcs báty, jó nagyo-

kat kortyoltak a törkölypálinkából. Mókáztak, ittak, bohóckodtak.

Apám járt az élen. Éljen Rákosi elvtárs, és a kommunista párt. na

meg Angyal Tamás, a piros ruhás mikulás ... Kipirult arccal rendre

katona, meg pikáns nótákat fújtak, és estére piszkosul berúgtak.