Az első városi emlékem hétévesen szereztem. Azon a napon haj-
nalok hajnalán ébresztett anyám. Ébredj te mihaszna. Boldogan
ugrottam ki az ágyból. Hiszen már régóta égtem a vágytól, hogy
elmehessek vele, és végre láthassam a sokat emlegetett várost.
Anyám néhány megkopasztott tyúkkal a zsákban, és a kosárban
tojásokkal megrakottan vitt magával Nyíregyházára. Ott a piacon
a hazulról hozott dolgokon egyhamar túladott. Hát most, ... hogy
---
már pénzünk is van, bemegyünk a városba fiam. A célállomás-
nál, a Nagyáruháznál még egy ideig nézegettük a kirakatot. Ta-
lán 20 perc se telt, az áruház kinyitott. Alig hagytuk el a bejá-
ratot erős naftalin szagot éreztem, ami úgy megcsapott, hogy
szinte szédelegtem tőle. Olyan volt számomra, mint vasárnap a
tömjénillat, és mint a templomban a mise alatt, nagyokat szip-
pantottam belőle. Így, ilyen megilletődötten próbálgattam a ci-
---
pőket, mígnem egy közülük jó lett. Anyám fizetett, aztán jó fél-
órás gyaloglás után a Beloiannisz téren találtuk magunkat. Ad-
dig az úton végig tátott szájjal s a nyakamba vetett cipővel, nagy
kikerekedett szemekkel a kifáradásig kapkodtam fejem. Közben
azon csodálkoztam, hogy az itt lakó nép észre se veszi, milyen
szép ez a számomra régóta vágyott, ám sosem látott város. Az
úton hazafelé, a vonaton, egy régi, még a háború előtt kivándo-
---
rolt amerikás kérésére, és magam gyönyörűségére végig énekel-
tem az utat. Ennek fejében a végén magasba emelt. Nőj nagyra
fiam, mondta atyaian, majd kezembe adott egy szép ropogós tíz-
dollárost. Anyám az egész jelenetet tátott szájjal figyelte. Majd a
vonatról leszállva az én fáradtságágtól elcsigázott, és a fukarság-
gal megáldott anyám kivette kezemből a kapott tízdollárost. Tu-
dod Bandikám, mondta, ez az ára, hogy láthattad velem a várost.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése