Akkor még a szabolcsi expressz, az úgynevezett fekete vonat
hat óra alatt járta meg Pest és Nyíregyháza közt az utat. Mód-
felett zsúfolt, és koszos volt a gőzös, de mi szerettük, és egy-
másközt csak úgy neveztük, hogy füstös. A munkán kívül alig-
ha kötött valami is a városhoz még akkoriban. És ki mert vol-
----------------
na megállítani a vasúti kupékban, hogy ne álmodjak, ne udva-
roljak, s, hogy ne mutassak bűvész mutatványokat a szabolcsi
lányoknak. De másfajta mámor is fogott, vonzott a pálinka, és
rokona a bor, na meg ezeknek a nagybátyja, a kártya. És per-
sze volt, hogy emiatt elkerült néhanap a szerencse, de kisebb,
----------------
nagyobb összeggel a zsebemben minden szombat este mégis-
csak Bercelen talált az alkonyat. Másnap, alighogy kivilágoso-
dott, ott vártak rám az út szélén az árkok. A szúrós akácbokrok
közt, a harmatos porcsint, és a selymes szőrfüvek tövén kasza
suhant. Minek előtte apám savó kék szeme rám villant kopott
----------------
kalapja alól, aztán huncut mód csippentett egyet ... Én meg en-
gedelmes fiaként egy-két lépéssel követve vágtam nyomában
a rendet. Szegény apám, már rég kint van a temetőben. De én
még ma is, mikor az út szélén tövis bokros árkot látok, apámat
látom kaszálni ott, és azt, hogy előtte földig hajolnak az akácok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése