Számvetés

Gondolva az alkonyra számomra is eljött a számvetés ideje. És

persze ritka nap, hogy ne jutna eszembe, milyen úton jutottam

el ide. Hogyan, és kikkel lábaltam el idáig, a víg hetvennégy év

határáig. Eddig délibábos nyarakra bizony gyakorta jött a fagyos

tél. És úgy, ahogy a jó a rosszal keveredik, és jön ma is az öröm-

re üröm. Végül is ezt mind megköszönöm. Hálás vagyok, hogy

---

a múltat újra álmodhatom, és azért is, hogy még mindig bizton

állok a lábamon. Ezt mondom imáimban is, hála neked és tiszte-

let. Én mióta eszemet tudom mindig általad erősödtem meg. Te

benned hiszek. A mai napig neked köszönhetem azt is, hogy ép

ésszel, és tiszta tudattal fekszem, és kelek. Persze sérülékeny ám

az emberi lélek, így bármi megtörténhet A mester tudja, milyen

---

veszélyes a tenger, és hogy mennyire kiszolgáltatott az ember. Az

tán éppen ezért, s hogy a bajt elkerüljem ma már csend, és béke

van köröttem. De, ha emlékezem, ha utamra visszanézek, oly sok

győzelem, és vesztes nap, annyi örömteli, és sebzett pillanat van

mögöttem. Arra büszke vagyok, hogy a megpróbáltatások sosem

törtek meg. Nem hagytam, hogy a konok pogányok elvegyék hi

tem. Ebben talán szerencsés is vagyok, hiszen végig velem voltál

---

mindenben, és megengedted néha, hogy letegyem keresztem. Egy-

szóval, hogy beteljek a jóval, és közben kinyújtsam lábam, kezem, s

egy kicsit kifújjam magam.Talán ennek okán tudtam nyomot hagy-

ni a porban. És ha van olyan, ki követni, aki jönni akar utánam, ám

tegye. Bár fogy időm, s Isten dicső kegye, de kivárom. Már csak

azért is drága barátom, mert ezen a poros, ... futóhomokos tájon a

szél kavar, és bizony hamar be fogja temetni kitaposott csapásom.