Csalatva vagyunk

2022. szeptember 24.

Szemfényvesztő  csalás  a vallás,  és  ijesztő  a  keresztény  tanítás. 
Gyarló  voltunk,  pedi,  az,  hogy  csalunk, ... és  csalatva vagyunk. 
Minek  után  erről  szól a  papoktól való  krédó. Tragédiánk a vak 
anyag,  ami  csak  csupasz  korpusz, örklétet faló abortusz. Ember 
sorsunk, a  dőre tudás,  és a  pőre  meghalunk,  ez végső hattyúda-
lunk. Nincs más esély, mint bele zuhanni a mély buta éjbe, a sem-
mi sötétjébe. És várni, csak várni  Istenre,  aki elkárhozott lelkünk 
szigorú  ítésze.  Ki a  maga  szabta terminus, a végítélet napján áll 
----
elénk, felemel,  és  dús életkedvet,  hús öröklétet  lehel majd,  be-
lénk. Legalább is így szól a katekézis, de rossz a mottó, és hibás a
tézis, mert  kárt tesz,  árt, és  hamis hitet  kelt. Az meglehet, hogy 
leszállt  ide  közénk a  kiválasztott, akit az Istentől kapott hite haj-
tott. Sok csodát tett, vízen járt, és  gyógyított,  jövendőt mondott, 
és tanított.  De  volt-e közülünk  egy is,  akit megváltott?  Érdekes 
eddig  még  csak  magát  váltotta  meg.  Én a saját keresztemmel,  
mint  annak  idején ő  maga   megyek fel, naponta a Golgotámra. 
----
Így vagyunk naponta mi mind a magunk megváltója, mint egykor
Ő volt a Teremtő fia. Ha van elég erő, és hozzá éltető energia, mi
is Isten fia, és beszélő rokona vagyunk neki mind. Hányatott em-
berségünk csillaga, emelkedett lélek, kozmikus istencsoda, s ének.
Mi vagyunk  a kivételes  csillagpor  zenéje,  az  emelkedett  opera 
hangja a világmindenségnek  cikázó rezgése, virtuóz zenésze, ős-
anyag zengése az égnek. Messziről jövő  fény,  kozmikus lény va-
gyok én, a tudás emelte  Istenség, a világmindenség tenyerén. És 
----
már nem élek bűnben, nyomasztó árnyékvilágban, hol földön túli 
létet ígérő pap vezette  önmarcangoló  énem.  Istenkísérőnek hitt 
pap helyett  ma  már  kárhozat nélküli a lelkem. És a testem is fitt. 
Mit kellene  tennem,  hogy a  papi  paraméternek megfeleljek? Én 
mióta  a tudást  birtoklom  kozmosz  társaimmal együtt másképp 
süt a Nap le rám a csillagos Tejúton. Kétezer év vakhit mált szét a 
fénytelen  körúton.  Azóta  már az  ódon  megváltás  hit  stigmája 
helyett istentudás fény világít az én  remény fodros homlokomon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése