Nincs jobb, és nem is lesz nagyobb, szebb, és nemesebb dolog,
mint a gyermekáldás, a parányi lélekben, a családi életben meg-
testesült azonosulás. Ha figyeled a kicsi életet, amint kint van, Ő
bizony azon nyomban magával, önkínja jajával van elfoglalva. Pe-
dig a kicsi embernek, a tenyérnyi gyermeknek a bajban, a maga
okozta zajban, még nincsenek tanult képzetei, csupán csak fel-,
---
és elszabadult elemi ösztönei. De elfogadod a pici embert. Igen,
mert elvárja, és kijárja, azt ami igénye szerint neki dukál. Ezért ér-
zékenységedre, a te emberségedre spekulál. Igen, hiszen ha zihál
a mellkas, ha üres a has, éhes, vagy szomjas, úgy kedves énjével,
és teljes erejével kiabál, ordít, fáj, rúgkapál. Lázad ellenedbe. Ám-
bár ezzel szembe teli hassal már úgy tud százával, mézédes szájá-
---
val boldogságáról vallani, hogy torkából angyali hangokat hallani.
Mórikálja magát, gagyog mitől arcod felragyog, hisz olyan ara-
nyos. És hogy lásd, mennyire nem … mamlasz, torkából olyan égi
énekeket hallasz, ami elsimítja homlokod ráncait, elűzi szívednek
árnyait. Elhiteti veled, hogy te magad csakis miatta, s érette vagy.
Életednek fényt, reményt ad, és ez félig igaz, vagy tán egészen az
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése