Évről évre, mintha csak minden újra ismétlődne. Úgy tűnik néha
részeg, kába fejjel, mintha a történetet már ezerszer átéltem vol-
na. A figyelmes emlékezet nem hiába vigyázza öreg viseltes ingét.
Kora reggel ismét találkoztam az ősszel. Ez a hóbortos ember épp
a házunk előtt ment el, miközben gondomba merülten egy vé-
-----
konyka köpenyben babráltam kint az udvaron. Odakint a szitáló
esőben, az őszi pára ködben valami furcsa bizonytalanság fogott
el, meg aztán át is fáztam ám, de nagyon. - Nehogy már meg-
ijedj tőlem, mondta az öreg gumicsizmás kujon. Gondolom ezer
szer elmondta az asszony ... Ne mászkálj itt ebben a locspocs
-----
időben ilyen nyakócon! Most megint átáztál. - Ne korholj már
öreg cimbora. Van egy kis forralt bor a sparhelten, ülj le velem és
igyál. Tudod barátom, hogy már kerek egy év telt el azóta, hogy
utoljára láttalak. - Valóban koma, de azóta te sem lettél fiatalabb,
vágott vissza az ősz. – Hát ebben bíz igazad lehet bölcs gyümölcs
-----
érlelő rokon, de nekem még így sincs panaszra okom, pedig már
a hetvenötödik évemet taposom. Na - na! Ne vedd zokon, de úgy
látom, neked tavaly óta, mintha görbébb lenne a hátad, és mint
ha a ráncok is mélyebbek lennének a homlokodon. - Gonosz
vagy, ősz barátom, én még nem vagyok vén! Nekem még egé-
-----
szen jól mozog kezem - lábam, és ép ésszel gondolkodom. In-
kább te látsz setéten ősz, gonosz segédem. Egy szeptember
eleji reggelen néhány liter bor mellett így beszélgetem egy
sebzett öregemberrel. Mígnem ennek az önsajnálattól ajzott,
és bortól csapzott léleknek feje asztalra bukott, ... és elhallgatott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése