Kritizálni, rongyot rázni, fennkölt módon affektálni igazán könnyű.
Ám az élet sokszínű tüzéből, valami maradandó értékű dolgot ki-
hozni … Ahhoz biz nem csak kohó, de izzó tűz, kitartó ész, és mű-
vész kéz kell. A nyers érc anyagából vasat kovácsolni, szépet al-
kotni nagyon nehéz. Bicska nyitogató, és fölöttébb bántó, hogy a
dilettáns kívülálló ehhez is ért. Őszinte törekvés van benne arra,
hogy elhitesse, ő aztán a kivételesen érző, sőt ő az egyetlen igaz
-------
szakértő karizma. Kivár a merész, ott áll a bátor, az izzó parázsnál.
Ámbár inkább vakmerő csibész ez, mert, ha kell, mikor ha a vasat
birtokolni akarja, akkor fondorlattal kikaparja az általad rakta tűz-
ből. De úgy ám, hogy ő maga lobot nem kap. Bár csupán csak
a tűzrakás kezdetét, és végét ismeri. Ám tudja, és felfedi a cse-
lekvés lényegét, és neki ez bőven elég. Mert ennek a kibicnek,
ennek nyálverő stricinek, mikor ha valami mégse úgy jön össze,
-------
ahogy ő kigondolta, őneki akkor sincs veszíteni valója. Ez a fajta
ilyenkor abból profitál, hogy dőre mód lamentál. Igen, mert ő
egyébként is, s előre megmondta, hogy már a kezdet kezdeténél
el lett rontva, és lám – lám, most ez lett belőle. Persze ez mo-
mentán nem is lenne baj, mert a jobbik eset, ha némán félreáll.
De ez a rafinált véreb ő ennél önérzetesebb, türelmetlenebb. Ez
ilyenkor rongyot ráz, és csepűt rág, Igen, hiszen ez a könnyebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése