Ezer esztendő távolából alig maradt tárgyi emlék a szabolcsi vár-
ból. Ha a legendának, s ágról - végről a gesztának ilyen messze-
ségből hinni lehet, akkor az eretnek Szabolcs vezér, a neki hűsé-
get tett népével úgy jött el ide, hogy előbb előőrsöket küldött a
puszta semmibe. Mígnem aztán a szláv örökség fundamentumán
-----
iszapból, agyagból, sásból, eszközül, vesszőből, nádból, és erősí-
tésül a környező fákból várat emelt. És ezt dupla védelmül a Tisza
ingoványa úgy vett körül, mint egy szigetet. Kezdetek kezdetén
Szabolcs vezér, és az ő derék népe a frissen tákolt szerekben,
mígnem a betegek, és vének pediglen fészerekben laktak. Idő-
-----
közben a szittya vérek íziglen áldoztak, s ahogy teltek, múltak az
évek papot tűrtek, s tizedet fizettek. Hetednapra lelkük üdvére, s
Isten dicsőségére apraja - nagyja az Úr házába gyűltek. Akkor
meg, mikor, ha a szomszéd népek dúltak, honi földön raboltak,
volt, hogy Szeren, és ennek okán volt, hogy Budán tanácsot
ültek. Az őrhalmok során jelzőtüzek gyúltak, s hadba vonultak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése