Verés terhe mellett Istenhitre neveltek. Ennek szellemében min-
den éjjel égi fohásszal, Miatyánkkal aludtam el, és reggel Isten
fiával keltem fel. Róla álmodtam, de nappal is az Ő nyomában
jártam, vagy Ő járt az én nyomomban, ... erre már nem em-
lékszem. De arra igen, hogy szerettem dicső fénye mákonyá-
ban, kegyessége oltalmában lenni, és, mint teljes jogú megbí-
------
zottja, csodákat tenni. Így lettem mellette gyógyító szolga, éhség
csillapító kenyérosztó, hittérítő ékes-szóló, beszédes jövendő-
mondó. Tekintettel arra, hogy, mint beavatott próféta az Ő köré-
hez tartoztam az ébredés után is példamutatónak kellett lennem.
Igen, mert különben miképpen lettem volna figyelmére, az Ő jó
indulatára méltó. Az volt sorsom misztikája, hogy a bizalma cí-
------
mén, és a kapott posztom dacára, ritkán voltam hozzá jó, de
úgy is mondhatnám, hitvány tanulónak bizonyultam. Bár vonzott
értelme, és tudtam dicső tanításait, csak hát nem mindig fogott
rajtam bölcs intelme. S bizony sokat, és oktalan vétkeztem ellene.
Tehetetlen dühömben szidtam őt, sokszor káromoltam, százszor
megbántam. És bár gyóntam, áldoztam, de nem, vagy alig javí-
------
vított a mérlegen. Hiszen, trágár szavaimat, másnap újra kezd-
tem. Most, amikor magához int, néven nevez, megszólít engem,
úgy hiszem, hogy nem lesz elragadtatva tőlem. Nagyokat sóhajt
majd, és rám legyint. Értéktelen, mihaszna lélek! Félek, hogy a
pokolban, az égnek börtönében fogok kikötni. És nem lesz alkal-
mam majd őt megkövetni, és bölcs tanításait híven megköszönni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése