Okos emberek tudatják veled, hogy baj van. Vad bokrában csör-
tet valami nem kívánatos sejtjeid poklában. Körötted áll sok, kon-
zíliumot tartanak az orvosok. Te félsz, és áramként fut át rajtad a
felismerés, hogy ez a vég! Persze, kezdetben még a kába sűrűjé-
be bújsz az árva reménynek, hátha tévednek, hisz ők is csak embe-
------
rek, és nem csalhatatlan lények.Telik az idő, mire a jelt felfogja
agyad. Ember te bajban vagy! Igen, te sorsa vert, csak eddig nem
tudtál róla, és most lassan rájössz a valóra. Napestig fojt téged,
éget, szorít a prés. Markában tart a kétség meddig élsz még?
Üvöltenél ... Ennyi volt! Menekülnél, mint a szorult vad, míg el
nem fogadod, hogy innen nincs kiút. Istenem milyen lidércnyo-
------
más ez, már a hideg is ráz, rombol, vadul tombol, éget a láz. Ug-
rásra kész benned a vágy, hogy ebből a konok csapdából kimássz.
Lerázd a nyűgöt, mit a hirtelen jött átok rád rakott. Felkelsz ágyad-
ból, kimész. Miféle próbatétel ez? Kint arra ébredsz, hogy ezerrel
égsz, s tested felett lebegsz, lassan eszmélsz, hisz élsz még, de re-
megsz, és félsz is, hogy egyszer vége lesz, és az Úr magához vesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése