Nézd csak, elküldöm neked az őszi évszak gazdag színeit. Ezek
barátom ahogy fészkelődnek a fákon, úgy színeződnek a vásznon.
Bizony, mert ami tegnap még zöldben káprázott, az fáradt barnás
színével másképp pislog rád mára. De van olyan is, amelyik teg-
nap éjszaka pára ködöt álmodott, és látod bíborvörösre változott.
A minap tetten értem a fák ágbogán több visszafogott narancs,
----
meg fakó sárga árnyalatot. Aztán másnap előjött egynek-egynek,
tetején, fonákján néhány élénkpiros szín, de még voltak közöttük
félénk rőtek is. Nem mesélek én itt neked részletes felnőtt faren-
geteg, fényes, vadregényes ősz-történetet. Nem, … de még csak
dér lepett fenyér környezetet sem. Pedig itt a Nap, és az ősz más-
képp időz el, a még éber, de már fáradt pemzlijével. Mondom az
álomhatáron innen, és valóságon túl a forma és a színharmónia
----
az Úrnak olyan gazdag ajándéka, ami az alkotó képzeletét mesz-
sze felülmúlja. És, bármely ideig is nézem a szivárvány színek őszi
kavalkádját, nem tudom én úgy visszaadni a természet színjáté-
kát. Pedig barátom nekem az ecset mindennapos sajátom ... Így
utólag még azt is elmondom neked, hogy én mindig sietek, mert
amint valami megfog rögtön ecsetet kapok, hisz a munka sok
----
és mindig attól félek, hogy valamiről lemaradok. Nézd csak, az
idő fölött most is a sietség győz, és, hogy el ne késsek már is el
küldöm neked az ősz gazdagon szőtt pazar színeit. Látod, hogy a
fákon milyen rafinált módon fészkelődnek. És ezek itt a vásznon is
eszerint színeződnek. Nézd csak meg jól, hogy rád hogyan hatnak.
Mert bizony valóság pásztora, úgy van az drága cimbora, hogy
a szavak hazudhatnak, de a színek, ... soha be nem csapnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése