Fenyőfa-nemzedékek óta élek itt a nagy hegyek árnyékában.
Fenyő sorsom jussa, hogy sosem vágytam más fák babérjára.
Nem törtem rangra, sem dicső titulusra. Így, örökzöld voltom-
ban ismer a Föld ezer élőlénye, és tudja mind, hogy a nyíltság
természetem legfőbb erénye. Rajtad áll, hiszed-e, nem-e, de
-----
én vagyok a világ legszebb teremtménye. Büszke tartásom, su-
dár alakom bizony sokan megdicsérik. Karcsúságomnál fog-
va felérek az égig. De oly annyira, hogy az árva kicsi nyárfa cse-
meték, sőt még az öreg jegenyék is idejárnak hozzám esti tanfo-
lyamra. Mert hisz itt ők is csak szép szót, és csupa jót tanulnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése