Azt mondom én neked jó barát könnyű szóval. Ne marjad magadat
lógó orral, hisz nincs itt a világ vége. Lesz még a Kárpát bércek alatt
béke. Igen, barátom, mert legutóbb lenn a borissza hegytövében
arról meséltél sokunknak spiccesen, hogy egész életedben te fenn
jártál a bérceken, de közben bíztattad, meg szidtad is az elvtársakat.
-----
Egy ideig még ittam is szavad, aztán a nagy monológ csúcsán
emiatt családra hivatkozva, gondoltam itt hagylak másokra. Én csa-
lárd, nem vártam tovább. Nem hallgattam végig Bánk fájóseb szájá-
ból sok zokszavát. Belátom, galád voltam hozzád Barátom. Úgy em-
lékszem búcsúzáskor a szünetben azt mondtad többünknek vicce-
-----
sen. Kísérjen utatokon madár-dal, sose legyetek perben a világgal,
mint most én. Azon az estén annyi fájdalom volt szívedben, de any-
nyi Cimbora, hogy a világ összes bora sem lett volna elég oldani
görcsödet. És lám bekövetkezett az, ami magadban kimondva,
vagy inkább kimondatlan, de nem volt váratlan. Emlékszem, milyen
fennen hangoztattad a jelszót. Az eszmekór, a sok bor, meg a re-
ményed beszélt belőled; Rá - rá csak vad, merész, vak vitéz bajtár-
------
saim! Kibontottad a zászlót; hajrá hív elvtársaim a tetőre mindig, a
szirtre fel, és előre! Békélj meg emlékeiddel volt harcostárs. Tábor-
nagy tudjuk, hogy bátor vagy, de mondj búcsút öreg prédikátor.
Ne menj csörtére, lásdbe végre, minden erőfeszítésed késő. Állj ki a
nép elébe, mert itt az idő, és mond ki! Mond ki közülünk te, aki
sok kudarc árán lett csoportelső, hogy ... Ez a harc volt a végső!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése