Esti fény fodroz a Tisza tükrén. Ám valahogy az ég mintha vissza-
húzódna, mintha félne. Ma éjszaka nem mutatja boltja kirakatán
égi ékszereit, rejti részeit talán, mert nem meri felkapcsolni mind
a mécseit. Csak a Hold sejlik bent a meder közepén, ott fürdik
szent csillámaival. De az is lehet, hogy csak a nesszel, s szelíd tár-
-----
saival, a víz hullámaival játszik. Az égen csupán néhány, alig kive-
hető sovány szürke páralepedő lebeg. Fejem felett közülük egy
lomha kövérebb felhő esőt ígérőn piheg. De most a meleg nap
után olyan csendesek a többiek is, hogy úgy tűnik ma már nem
esik. Talán jobb is gondolja álmába, folyam ágyába zuhanva a Ti-
-----
sza. Lassan fogy szép nagy mellkasa, majd alig érezhetően újra
emelkedik. Rendesen hallani lehet ahogy csendesen szuszog. Ví-
zében a nappalt éjre cserélve a csend vére szendereg. Aludjatok
csak ti cserfes csillám lidércek, s ti is kedves hullám testvérek. Pi-
henjetek csak, hisz szokás szerint holnap meleg nap lesz megint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése