Egyedül az Úr a megmondhatója, hányszor kelünk fel arra reggel,
hogy körbe vagyunk véve fucsa emberekkel, kik magukba zuhan
va úgy fel vannak dulva, ha tenni kell ha élni, cselekedni kell, ezer
késsel ösztökélik felebarátjuk amúgyis vérző testét, és átkos ekü-
véssel döfködik embertársuk érző lelkét. És addig marják a má-
-----
kát míg ki nem szélesedik a nagy össztársadalmi haragszom rád.
Ám hiába keresed okát, hiábaméred fokát, nem lesz tőle szebb,
sem nem hitelesebb nemzeti akratunk. Nem lesz emelkedettebb
ünnepi dalunk. Az a mi legnagyobb bajunk, hogy a mi okos ma-
gyar fajunk húrja egymás ellen hangolva. Ha nemzedékeken át
-----
követed az alanyi rokonság cirkalmát, itt valami nagyon el lett
szúrva. Finoman szólva, ha csak egy kicsit is lennénk jobbak, ha
csak egy kicsit is lennénk lejhajlóbak embertársunkhoz, mindjárt
közelebb kerülnénk egymáshoz. Annyi szent, ha ott bent az ütést,
a sok megszégyenülést szenvedett szívünkben, ha kellő képpen
-----
forrna az egymásra hangoltság bora, akkor fokról, fokra szeretet
töltené el lelkünket, s onnan soha, de soha elnem fogyna a régó-
ta vágyott összetartozásunk mámora. Emberek fogadjuk el má-
tól úgy köszön ránk a reggel, úgy kelünk fel, hogy a lelkünket
pusztító szesz, népünket rontó, becsületünket csorbító anyag, az
-----
egymásellen forduló harag részegítő kocsmája mától egyszer és
mindenkorra be lesz zárva. Úgy megyünk majd táncba, lábunk úgy
ropja, úgy járja, hogy a régről vágyott, az égből kapott szeretet ita-
la fakasztja árva szívünket dalra. Várva magunktól, s okkal felebará-
tunktól, hogy sokkal emberibbek, jobbak, és többek leszünk általa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése