Egész életünk vágyakkal, elvárásokkal van tele. Nem tudom te
hogy vagy vele, de számomra minden megélt nap ... siker szele,
illetve sokszorosan remélt, alaposan kitervelt dolgaimnak szor-
gos előzménye. Én úgy fekszem le este korán, hogy álmaim
okán holnap valóra váltom vágyaimat. A mottóm, s az érzetem
-----
pedig az, mikor ha sikerül a tervem, akkor velem van, … ha meg
nem, akkor elkerül az Isten. Ilyenkor, mint tehetetlen gyermek
ŐT káromlom nagy keserűségemben. Úgy szidom a Teremtőt ön-
nön szárnyaimtól megfosztottan, mintha egyedül Ő lenne bal
sorsomnak oka. Ilyenkor az én jóságos Atyám azt mondja.
Ugyan már fiam, hisz egyedül csak te tehetsz róla, s úgy néz le
-----
rám, mint józan tanár a buta tanulóra. Igen, én napestig ebben
az űzött, ebben a túlfűtött varázslatban éltem eleddig. De Isten-
nek hála mára már el múlt a hisztéria. Évek, sőt évtizedek tel-
tek, amíg bezárult a diákélet kapuja. Tény, hogy átlátok a volt
hiúságom szűrőjén, és már nem vonz úgy a fény mint rég, és
nem szakad le az ég, mikor ha alábbhagy a láz, a tűz, a láng,
-----
az izzó parázs lobja, és ha nem ég fennen a nagy varázs nim-
busza … Engem már nem bánt, ha elmaradnak a csodák. Azt
mondják az öreg távol keleti bölcsek, hogy a boldogság ott
kezdődik, ahol véget ér a vágy. És ezzel egyidejűleg még azt is
vallják, hogy a szomszéd kertje semmivel se zöldebb. Ők az igét
erősen hirdetik. és a dolog bárhogy is működik, én hiszek nekik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése