A múlt kedden az alig lanyhult nyáresti melegben, itt a kispesti
kertemben rám köszönt az Isten. Éppen a frissen kaszált füvön
mentem át, Ő meg hátra tett kézzel gondjába merülten, mezít-
lább mászkált kint a kerítés tövében, majd megállt előttem. Hát
jócskán meglepődtem, mert bár napi szinten beszélgetek vele,
de ilyen kontaktusba még sohasem sikerült ... Mint később ki-
derült, azért jött személyesen, hogy ősz fejemre áldást hintsen.
Furcsa jöttével, végtelen hála öntött el, valami olyan fajta csen-
des őrület, amit úgy neveznek, hogy Istenszeretet. Míg az Úr je-
---------
len volt nem rótt fel semmi bűnt, és minden olyan lebegően fe-
hérnek, légiesen könnyűnek tűnt. De amint elment fekete űrt ha-
gyott maga után. A rossz idő pórusán gonosz szél fújt. Az égen
komor szétnyúlt fellegek gyülekeztek. Ijesztett, megbabonázott
a hátam borsódzott. Zavart, lúdbőrős lettem tőle. Az udvarban
forgószél kavart, és tőből kicsavart a földből egy egész sor orgo-
na bokrot. A hirtelen támadt vész a szomszéd kiszáradt szilvafá-
ját derékba törte, majd a kerítésnek döntötte ... A villám szinte
minden fába belecsapott, de tüzet egyik sem fogott, viszont le-
---------
tarolt róluk minden ágat. A vihar egy jó párat az utcára, néhá-
nyat meg a kert hátuljára sodort. Fentről a komor felhőkből fél-
öklömnyi fagyos labdacsok hulltak alá az égből, és vastag fehér
pamlagot terítettek a kertben. A jégdarabok ütemesen verték
fejem fölött a kalyiba tetőt. Miközben velőt rázóan dörgött, és
villámlott, ... én csak álltam ott, mint egy elhagyott hajótörött a
lakatatlan szigeten. A jég annyira lehűtötte az előbb még forró
levegőt, hogy a lenge nyári ruhában borzongani kezdtem, fáz-
tam. Ahhoz viszont gyáva voltam, hogy berohanjak a házba, de
maradni sem akartam. Én, Isten gyávája vén, zavartan levegőért
---------
kapkodtam. A nagy forgolódásban, a nagy viharban, és a hajnali
huzatban bizony arra ébredtem , hogy a paplan felett kitakartan,
fázom. Az, hogy a nyáresti melegben a Kispesti kertemben rám
köszönt az Isten, az csupán csak álom, de az is lehet, hogy a kép-
zeletnek ezen a fokán egy kedvesnek tetsző kitalált történet, ami
a remény, és a hátha van Teremtő okán született. Igen, mert nem
láttam én egész életemben egyetlen egy élő Isten lényt sem, de
nem ám. Sem nem itt a Kispesti kertem alján, sem nem Budán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése