Mégis csak eljött a nagy lakodalmas nap, és bizony sok telt el az-
óta, hogy először láttalak. Közös utat választottunk magunknak,
de korántsem sem volt közös, és ezután sem lesz mindig egy az
akarat. De nem is lehet, hisz én férfinak tudom magamat, te pe-
dig nőből vagy. Minden lélek kivan téve szeretet-éhségnek, fagy-
nak, télnek. Ezer viharral dacol., de róla egyik sem szól, száját
------
szorítja, ám rejtekének mégiscsak az a titka, az szentül őrzött
szándéka, hogy ott legbelül, egyazon út felé menekül. Össze-
jött miattunk ma mindkét részről a család, sok barát, rokon, és
mind választékosan öltözött. Ma boldogság költözött körénk,
eljött, leült ide közénk, és mind a mi közös tüzünknek örül. Külö-
nös ez a nap. Ma esküt teszünk egymásnak, áldást ad ránk a pap.
Mulatnak, isznak, vigadnak, most egy víg éjszaka szeretet sugár-
------
zik felénk, és holnap, ha megvirrad, elköszönnek. Aztán vigyázza-
tok egymásra! Persze, úgy lesz, jók leszünk, és hűek. Aztán ők is
hazatérnek. Miránk meg ránk köszön a közös élet, két bazi nagy
bőrönd, és a hosszú álmatlanság utáni fáradtság, ami majd úgyis
ágyba dönt. És láng vár ránk, és nász, csak a nagy egymást
akarás, a tűz, a láz, ami szeret is, meg végzet és egy szűk albérlet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése