Messze a hegyek fölé, fel a felhők közé emelkedik az én hitem
temploma. A tisztulás vágya s a szeretet útja vezet engem el
oda. Katedrál üvegén ömlik a fény, ... és a világossága okán
ellepi elmém, mikor a szám remény imát mormol. Ha időm en-
gedi, mit gondom rám testál; a fohász rostáján emberhez mél-
----
tó bajom itt a szívem elejti. Uram, túl minden földi hiúságon,
nálad megnyugszom, mikor fehér abroszon, ott a tőled kapott
bor és a kenyér. Uram, légy megbocsájtó sokasodó bűneimért!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése