Nemzedékeken át szájról szájra szállt, hogy egy tetemesen szép
harcsát őriz rég Bercelen a Tisza. És még azt is mesélték róla, hogy
ez a félelmetes bestia beette magát az iszapba. Ott tanyázik bent
már század évek óta. Lent a folyam ördög mély medrében ingázik
oda - vissza Tiszalök és Dombrád között. Nagy néha fel - feljön a
-----
felszínre, és gondtalan voltában boldog villódzásban sütteti magát
a napon. Akkoron minden horgász azon volt Bercelen, ... arról
ábrándozott, hogy ez a nagy csoda egyszer csak az ő horgára akad.
Aztán egy nyáreleji nap ez az eufóriás legenda, ez a hatalmas har-
csaóriás Gönczi Áron horgára akadt. A hír hallatára a falu apraja-
nagyja hanyatt - homlok szaladt le a Tiszára. Kerek szemekkel, száj-
-----
tátva látta, bámulta a Berceli tömeg, hogy az öreg mesebeli harcsa
nem csacska legenda. Az odavonult nép elámulva nézte, hogy a hős
testvérek, az akkor még erős, tettre kész Gönczi fivérek felváltva mi-
ként cserélik egymást a rozoga csónakban. Akárcsak a mesében,
töretlen reményben három nap, három éjszaka álltak merészen a
strázsán. Merthogy a nagy fogás varázsán harmadnap pirkadatáig
-----
dúlt a harc, addig tartott a csoda. Majd a nagyhal szájából kiszakadt
a horog, és elúszott a harcsa. Bebújt örökre a Tisza iszapjába. Én az-
óta semmilyen hírt sem hallottam róla. De annyi bizonyos, hogy ab-
ban a hónapban a hála jegyében a Gönczi fivéreknek a falu kegyé-
ben lett részük. Merthogy nyitástól zárásig ingyen ihattak a Berceli
kocsmában, míg az asszonyok imát mondtak értük az Úr házában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése