Már évek óta menekülök, mint üldözött kutyakölyök a részeg
gazdájától. El csak el, minél messzebb a háztól. Ilyenkor ma-
gammal viszem bántó köszvényem, a szőlők közé cipelem
fájó örökségem. Úgy emlékszem így volt ez tavaly is, mi-
kor is kint az esőben, ahogy kaptatok fel az ösvényen szembe
------
jött velem egy furcsa ismeretlen. Köszöntött, és ahogy illik én
is köszöntöttem. Kérdőre vont. Mit csinálok ebben az átok idő-
ben? Költői kérdésre némaság jár, mint ahogy fokhagymás pi-
rítóshoz forralt bor dukál. Egyszerűen a pince felé intettem.
Jöjjön velem! Ott, legalább meleg van. Benn, egyre mélyeb-
ben barangoltunk az élet sűrűjében. Ahogy beszélgettünk,
------
iszogattunk a duruzsoló kályha mellett, megnyugvás telepe-
dett rám. Valami különös forróság szökött sajgó ízületeimbe.
Mikor jött az idegen, akkor még fájtam, s a pokolba kívántam.
De mikor a szent elment, vele ment bántó köszvényem. Azóta
úgy hiszem, hogy aki a tüzemnél vendégként megpihent,
akkor ott engem, az ő személyében meglátogatott az Isten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése