Hetven év nagy idő, hetven esztendő, egy ember öltő. Ennyi
idő telt el, mire megjelent a Teremtő Isten. Mióta az eszem
tudom mindig Őt kerestem. De nem leltem sem a templom-
ban, sem az imákban. Kérleltem bár, de hiába hívtam nyár, s
tél havában. Nem érdemesített arra, hogy én Őt lássam. Míg-
------
nem egy kora reggelen teljes valójában megmutatta szent-
ségét az Isten. Imádságba merülten sétáltam a parti föve-
nyen. Ő meg éppen Izráelnek tartott át a tengeren. A Meg-
váltó ahogy az Őt ábrázoló képeken láttam mezítláb lépdelt
a vízen. Mikor közel ért végig mért,, földbe gyökerezett a lá-
bam, majd üdvözlés képpen megérintette vállam. S rám szólt.
------
Mondd, fiam, te mért remegsz mitől, és kitől félsz?! - Talán
mert nagyon meg vagyok tisztelve általad Uram. – Aztán vol-
tál-e, már Názáretben? Még nem, de képzeletben sokszor
jártam ott - Hát tudod én már becsukott szemmel is odatalá-
lok. Jöjj velem, légy vendégem, mondta Krisztus, Majd arra
eszméltem, hogy megszakad a kontaktus, mert felébredtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése