Érette jöttünk most össze. Elment, itt hagyott minket örökre. El-
ment oda honnét még soha senki nem jött vissza. Tegnap még
jött-ment, közöttünk. Ránk köszönt, és mi visszaköszöntünk.
Tegnap még szólt hozzánk, aztán esti fáradtság okán pihenni
tért. Korán kelt. enni és inni kért, vagy Ő szolgált ki épp. Áldást
szórt, figyelmes volt, tiszteletet adott. Csupa lelkiismeret volt,
------
becsületesen dolgozott. Amikor beszélt, igazat mondott és, ha
néma volt, befogadó mód hallgatott. Kedveltük értelmet, cso-
dás életkedvét. Szerettük meleg szívét, ezer jó tette motorját.
Magával vitte titkát. Szép emlék maradt utána. Ma itt e kertben
friss virág borítja sírját. Hálát érzünk iránta. Igen, mert szerettük
ezt az embert. És hisszük, hogy ott fent is befogadja az égi vi-
------
lág. Várják Őt odaát. Most hidegen fekszik itt előttünk, szemér-
mesen rejti előlünk kihunyt reményeit. És, ha majd egyszer egy
Idegen jár itt a hantok között, és, ha tekintete sírjára esik. Az
olvassa majd. Béke poraira! Csupán csak egy kiszáradt fát, talán
egy gránit követ, és rajta egy nevet lát, mi őrzi, és hirdeti, hogy
e lélek itt élt köztünk. Ennyit lát, meg egy semmi kötőjelet. És e
------
végzetes jel előtt, s mögött két odavésett évszámot, ami számá-
ra semmit nem jelent. Majd számolni kezd. Élt ennyi, és ennyi
évet, de nem tudja, kit takar e hant. Nem tudja ki volt ez a lélek.
Irgalom neki, Isten bocsássa meg, hisz számára ezek csak szá-
raz számok, puszta szavak. Mert csak mi tudjuk, hogy ki lakik
itt vakon, és hogy milyen szent embert rejt itt lent e sírhalom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése