Olyan jó, hogy szólhatok hozzád. Ne érts félre; a vers csupán so-
vány kárpótlás, ahhoz képest, amit mondani szeretnék néked.
A dolog úgy áll, hogy ezer szál köt össze minket. Annyi perkál,
hogy te azt el sem hiszed. Egy szóval beszélgetni szeretnék veled.
S, ha megengeded, úgy osztódna kettőnk között a szerep, hogy
az észt te osztanád. Te mondanád, hol fáj. Hol van a tövis, mert tu-
dod a te gondod, az én gondom is. Azt is vésd eszedbe jól, hogy
-------
a történet csak rólad szól. Ehhez különösen ragaszkodom. Hiszen
hitemnek hegycsúcsa te vagy. Én a te nagy hegyed lábától, álma-
im gőzei alól néznék fel rád. És folyton kérdeznélek. Mond, hogy
érzed magad? Igen, hiszen hallani akarom szavad. Van-e hozzád
illő strázsád? Hogy van a család? Van-e unokád? Egy szóval hal-
lasd szavad! És, ha férfi vagy, jusson eszedbe munkád. Ugyanis a
fiúk számára, mint séma ez egy örök téma. Mi úgy el tudnánk
-------
beszélgetni, ha ez vigasztal, mint igaz az ember az igazzal. És, ha
nem férfi, de a szebbik nem tagja volnál. Hiszem, hogy nőként is
igazat szólnál. És, ha elnyerném szép kegyed bizalmát, a társal-
gást velem te soha meg nem unnád. De nem ám, mert, ha volna
rá időd, dicsérném ruhád, frizurád, ugyanígy cipőd. Sőt beszél-
getnénk semmi dolgokról, rongyokról, mai, tegnapi gondokról. És
az ég mit ád, te sokáig és váltig csak is a saját dolgaid mondanád.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése