Ha már nem bírta medrében tovább, trágár átkát zúdította ránk.
Ifjúkoromban sokszor megéltem Tiszánk háborúját, gyakorta fél-
tem darabos, haragtól kapatos indulatát. Amikor otromba vihara
tövestől csavarta ki földből a fát, mikor a goromba hulláma marta
a part oldalát ... Volt alkalmam nézni hogyan szenvedett, az öreg
rigolyás. Rossz volt látni, hogy miként az epilepsziás beteg, mikor
------
ha vigasztalan fájt, és tépte, szaggatta önmagát. Amikor a nyers
durva hős, őserőtől dúlva sorsa vert medréből kitört, s tombolva
mindent elsöpört. Mert már nem bírta tovább, hát bújától sorra
sárba lett taposva kert, porta, ház. Néztem, hogy szakadt át a gát.
Rohanva, tajtéktól habzón, heted hét határon át áradt szét fájdal-
ma. Olyan viharvert tájakon járt haragos hulláma, amit szelíd álla-
------
potában álmodni sem mert. Bölcs voltában dús hulláma ölén vad
szárcsa had pihent, faggyús tollú ludak úsztak vén fodrán. Jó ter-
mészete okán békén elvoltak vizén a récék, felszínén csendesen
tükrözött a kék ég. Meredek partja mentén légtáncot jártak a
parti fecskék, vizében halak, iszapja rejtekében kérészek honol-
tak. Csak, ha már nem bírta tovább, trágár átkát zúdította ránk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése