Magány

Anyám sokszor sír mostanában. S bizony bánat, és vád van sok

szavában. Könnye ködén át mondja. - Itt hagytatok magamra!

Egyáltalán figyelsz te rám fiam? - Megijeszt Édesanyám! Mért

mond ilyet? Hisz kézen - közén itt az öcsém. S csak egy telefon,

és már is úton van a húgom. Erre semmi nesz, úgy tesz, mintha

nem hallaná. Ahelyett, hogy bevallaná, csupán öregkora, és a

------

magánya bántja. Volt idő, mikor boldog családot tudhatott ma-

ga körül. És persze most is csak akkor örül, amikor nincs egye-

dül. Akkor érzi jól magát, ha van vele valaki, aki meghallgatja

panaszát. Éjszakákon át vakon mered rá a plafon. Azt várja,

hogy megvirradjon. - Na de Édesanyám maga nagyon jól tud-

ja, hogy bármelyik lánya, s fia befogadja? – Nem megyek fiam

------

sehova! Nem leszek más családnak rabja. Pedig hát az volt

egész életében. Anyám munkabírásától csak a szeretete volt

nagyobb. Ő, ha csonkát, vakot, vagy bénát látott, és, ha apánk

engedte volna, magához ölelte volna az egész elesett világot.

Anyám sokszor sír mostanában. Bánat, s vád van sok szavában.

Könnye ködén át sírva mondja. - Itt hagytatok fiam magamra!