Életünk szentély kútja mélyéből ered. Ember létünk útja éjből jön,
éjbe vezet. Mert csupa titok, csupa misztika az élet. Egyszer csak
méhbe mar jelene ... Majd jövője lesz, múltja, és hogy meddig tart
ideje, mekkora szélte, és hossza, azt csak az Isten tudja. Annyi bi-
zonyos, hogy, amíg a szív dobog, amíg lüktetnek az erek, a konok
akarásod a sírig tapos, szorít. A homokos hantig gyötör, az bíz vas-
----------------------
marokkal fog, és nem ereszt. S addig olyan mindegy, hogy boldog
vagy, szenvedsz, gyűlölsz, vagy szeretsz. Az a lényeg, ha okos a lé-
nyed, és büszkeséggel honos, akkor a szíved, és az eszed is mindig
előre, és többre tör. A lelkedet már az elején, a kezdet küszöbén is
önző lázak gyötrik, testedet is önös vágyak sebzik. Ezer fokon égsz,
és bár gügyögsz még, de már jár kezed, lábad. Rosszul koordinálsz,
----------------------
és vég nélkül csapkodsz, de már tapogatod határod falait. És talán
jó is ez így, hisz egy percre sem nyugszik az élet. Lázad a vér, lüktet
az ér, a torok ordít, a száj sír, és mindig enni, vagy inni kér. Külön-
ben is folyton béget a nagy démon, vagy épp angyal tüze éget. Fel-
csap, lángra kap, mar, s fáj. Ezért is muszáj a bizarr világ tudtára ad-
ni, és hamar, mert ez a törékeny, és nem kért élet ... "él, és élni akar"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése