Te, ki szárnysuhogás fokán él ma itt, és ballagás okán
kiöltöztél, ahogy illik. Jégcsap szíved nem alkuszik, és
bár szemed még vak, de már ömlik a víg remény szád-
ból, és nagynak képzeled majdani önmagad. Repülj csak
--------------------
az égig, te szárny csattogtató fészek fajzat. Repülj hős
pilóta, te helóta népek büszke ivadéka. Egyszer majd
tetemed virágkoszorúk ölelik, mikoris neved márvány-
táblára vésetik. És unokáid csendesen mesélik nagy tetteid.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése