Változnak a korok, akkor ott, kölyökkoromban sok éhes száj
várta a hús-vér áldozatot. És bizony a családok csak elvétve
jegyezetek húsos napot. Emlékszem, ahogy hajnaltájt pálin-
kás reményben csizmás rokonok jöttek át a zúzmarás télben.
Kisüstis gőzben járták körbe a szalmatüzet. Szesztől kapato-
----------------
san törtek elő az események. Ők régről, ... kövérebb jószágra
emlékeztek. Aztán elcsendesedett az udvar. A nagy toborzó-
tűz, s a délelőtti sürgés-forgás, majd a boldog toroskáposztás
ebéd után, már anyám munkálkodott az üst körül. Szorgos ke-
ze nyomán a kolbászok közül egynéhány a bödön aljába került.
----------------
Ott úsztak vígan, böjt napjáig a zsírban. Ezek csak Nagypénteken
láttak napvilágot. Az udvaron koratavaszon megint tűz parázslott.
Odakint bódultunk a zsír szagától. De csak nézni volt szabad a
vágyott, megtestesült álmot ... Kárpótlásul pattogatott tengeri ka-
kacsintott ki a rostából. Úgy emlékszem, hogy a Tiszazugokban
barkát hajtott a fűz. Víg harmad napra a kolbász szaga úgy szállt
----------------
fel az ólomszín ég alól, mint a tömjénfüst illata a templomból. Ég
alatt, és Föld felett hirdette a közelgő ünnepet. Mindenütt fehér
abroszt terítettek, finom húsételek, és édes sütemények köszön-
tek ránk a dús tálakból. Mitöbb a legfőbb főnök, Jézus Krisztus is
ünnepi ruhát öltött. Én úgy emlékszem, és híven, hogy akkor ott,
Bercelen tiszta vasalt ingben feltámadott, és áldást osztott az Isten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése