Útkeresés

Életünknek ezer harca van. Sosem volt, és nem is lesz harctalan.
Bizonytalan a sors, a végzet, és nem ad kezedbe úti térképet. Pe-
dig célod van, elképzelésed, és bár kerülnéd az útvesztőket, de
 jeltelen az út ... Csupa rébusz, csupa rejtelem. És, ha még meg
is állsz egy-egy csapásnál, csak Krisztus keresztet találsz a nagy
elágazásnál. Onnan szól rád az Úr tövis koronája alól. - Már
megbocsáss fiam, de mi van veled az útporában, tán elfáradtál
-----------
kusza zeg-zugában? - Igen, nekem is úgy tűnik Uram, mintha
egy kicsit elfáradtam volna. - Ne törődj vele. Gyere, ülj le ide ke-
resztem tövébe. Fújd ki magad, pihenj meg gondod sűrűjében.
Sohase bánkódj, és ne veszítsd el hited. A te korodban én sem
tudtam, merre van Róma, noha tudnom kellett volna. Mert már,
akkor is azt mondták az okos emberek, hogy minden út Rómába
-----------
vezet. Persze azt is mondták nekem a gonosz hitetlenek, hogy ne
rúgjam fel a kufárok sátrát. Csak hát, ki uralt itt akkor a teret? Az
Isten, és Ő mást sugallt, Ő másképp rendelkezett ... De, hogy ne
érjen vád, én nem untalak tovább történeteimmel. És, ha már
kipihented magad, kelj fel fiam! Temesd el gondodat, bánatodat!
Menj, keress, kutass, mert, aki ezt teszi, az bíz megtalálja az utat.