1948-ban egy vasárnapról hétfőre
virradó napon egy újszülött
síró hangon szólt rá a kába éjszakába züllött alvó világra. Míg
a bába az ablakon át szólt rá apámra, aki várakozó kínjában
mászkált kint az udvaron. - Most már bejöhetsz Bandi. Nézd
meg milyen vagány kisfiad született! Apám pálinkás állapotá-
ban, ... és apás kíváncsiságában hanyatt homlok rohant be a
----------------------
síró hangon szólt rá a kába éjszakába züllött alvó világra. Míg
a bába az ablakon át szólt rá apámra, aki várakozó kínjában
mászkált kint az udvaron. - Most már bejöhetsz Bandi. Nézd
meg milyen vagány kisfiad született! Apám pálinkás állapotá-
ban, ... és apás kíváncsiságában hanyatt homlok rohant be a
----------------------
házba. Még ilyet, ez tényleg fiú lett, majd a bába kezébe nyomta
a félig ivott üveget. - Nem kívánom, csak a te kedvedért iszom,
mondta apám szemébe, de azért, az utolsó cseppig kiitta belő-
le. - Hát akkor a mama, a baba, na és a baba apja egészségére,
mondta hivatkozás képpen. Eközben apám boldog részegülten
sírt, nevetett. Karjára vett, szeme szinte falt, körbe táncolta az
asztalt, majd sokáig a tükör előtt toporgott. Ott gyönyörködött
----------------------
bennem. Bennem, a semmi, maroknyi újszülöttben. - Erzsikém,
nézd már milyen takaros kis legény. - Bandi tedd le, mert még
kárt teszel benne! Szólt rá anyám örömittas apámra. Tedd le ide
a párnámra! A hírre, a hangra, úgy jöttek sorra a házunkba át a
szomszédok, mint Jézushoz mentek a kisdedköszöntő királyok.
De míg Isten szülötte csendesen sírt én főként éhséget, és kínt
éreztem. Az összegyűlt sokaság közt fájt mindenem, és közben
----------------------
az ég kék, s hideg burka alatt vakon tapogattam anyám körül a
falat. Kegyetlenül fáztam, nagyon egyedül éreztem magam. Or-
dítottam, rúgkapáltam. Míg nem anyám magához vett. Sok idő
telt, míg meleget éreztem megint e kinti világ ziháló mellkasában.
Közel olyan védelmet, mint amilyet bent anyám hasában. Apám
szavára elmentek a népek. Csend lett hirtelen. Valami furcsa ér-
----------------------
zet fogott el. Lágy mellet éreztem, ... számban tejet, s a szívem-
ben végtelen nyugalmat, és szeretetet. Ha időben két ezer évre
visszamegyek, akkor ugyanez történhetett meg anya és fia közt
Betlehemben is, … mint itt Bercelen, a Tisza mellett. És a szent
hasonlóság szerint úgy tűnt az embereknek, mintha megváltót
szült volna a sokat szenvedett asszony. És bizony azon a regge-
----------------------
len a templomharang hangja is azt hirdette fennen, hogy megjött
a megváltó gyermek. Végre megérkezett a csodás kicsi messiás.
Ennek mottójára Bercelen, Czudar András kocsmájában bent, a
frissen felkent családapa kontójára engem ünnepelt a nép. Bizony,
ezen a szép napon boldog, és boldogtalan úr ivott, … hegedűhúr
hangra táncolt, múlatott, és déli harangszóra piszkosul berúgott.
a félig ivott üveget. - Nem kívánom, csak a te kedvedért iszom,
mondta apám szemébe, de azért, az utolsó cseppig kiitta belő-
le. - Hát akkor a mama, a baba, na és a baba apja egészségére,
mondta hivatkozás képpen. Eközben apám boldog részegülten
sírt, nevetett. Karjára vett, szeme szinte falt, körbe táncolta az
asztalt, majd sokáig a tükör előtt toporgott. Ott gyönyörködött
----------------------
bennem. Bennem, a semmi, maroknyi újszülöttben. - Erzsikém,
nézd már milyen takaros kis legény. - Bandi tedd le, mert még
kárt teszel benne! Szólt rá anyám örömittas apámra. Tedd le ide
a párnámra! A hírre, a hangra, úgy jöttek sorra a házunkba át a
szomszédok, mint Jézushoz mentek a kisdedköszöntő királyok.
De míg Isten szülötte csendesen sírt én főként éhséget, és kínt
éreztem. Az összegyűlt sokaság közt fájt mindenem, és közben
----------------------
az ég kék, s hideg burka alatt vakon tapogattam anyám körül a
falat. Kegyetlenül fáztam, nagyon egyedül éreztem magam. Or-
dítottam, rúgkapáltam. Míg nem anyám magához vett. Sok idő
telt, míg meleget éreztem megint e kinti világ ziháló mellkasában.
Közel olyan védelmet, mint amilyet bent anyám hasában. Apám
szavára elmentek a népek. Csend lett hirtelen. Valami furcsa ér-
----------------------
zet fogott el. Lágy mellet éreztem, ... számban tejet, s a szívem-
ben végtelen nyugalmat, és szeretetet. Ha időben két ezer évre
visszamegyek, akkor ugyanez történhetett meg anya és fia közt
Betlehemben is, … mint itt Bercelen, a Tisza mellett. És a szent
hasonlóság szerint úgy tűnt az embereknek, mintha megváltót
szült volna a sokat szenvedett asszony. És bizony azon a regge-
----------------------
len a templomharang hangja is azt hirdette fennen, hogy megjött
a megváltó gyermek. Végre megérkezett a csodás kicsi messiás.
Ennek mottójára Bercelen, Czudar András kocsmájában bent, a
frissen felkent családapa kontójára engem ünnepelt a nép. Bizony,
ezen a szép napon boldog, és boldogtalan úr ivott, … hegedűhúr
hangra táncolt, múlatott, és déli harangszóra piszkosul berúgott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése