A
szókimondó természete szerint lehet hazug, és őszinte. Az
őszinte szó közlője szívhez szóló, és hiteles, míg a hazug szó
közvetítője semmitmondó szürke, és üres. Eredményét tekintve
lehet a szó romboló, illetve bántó, s ezeknek ellentéte a jó, a gaz-
dagító szó. Persze a némaság, a hallgatás nem mindig az elfoga-
dás jele. A kommunikáció akkor beszédes, ha képekkel van tele.
Ámbár az a legeredményesebb kommunikáció, ha a felek szó nél-
---------------
kül értik egymást. Az egymást értők számára ez olyan kivételes
ajándék, mint egy szép zongorajáték. A tartalmas beszélgetés
utáni csend szívünknek a legkedvesebb, és igazán ez köt min-
ket össze ... Ettől az érzéstől nincs semmi beszédesebb, sem
nem értékesebb, és szentebb. A társas érintkezés másik formá-
ja az előadás. Itt a szó rendeltetésénél fogva az értetés, de ez
csak akkor jó, ha átcsap az értés medrébe, ha a hallgató ebbe
---------------
mélyed. Én ebből élek. Ennek okán a katedrán állónak a meg-
győzés a feladata. Itt, ebben a minőségében a szó úgy működik,
hogy a szó szólója, bár látszólag monológot folytat, de dialógot
tart. Nyilván ez akkor eredményes, ha a hallgatók úgy élik meg a
kimondott szót, hogy azt magukénak érzik. A másik érdekes for-
mája a kommunikációnak a szónoklat, ami vigaszán, akkor hat
igazán, ha a szó szólója ura pulpitusának, … és ura a kimondott
---------------
szónak. De ez is csak akkor jó, ha ékes, ha érzelemtől fűtött,
mélyszántó, és szenvedélyes. Persze ez se mindig eredményes,
mert a legjobb szónoklat az érzelmektől távolabb állókat nem-
igen hatja meg, ... de nem ám. Mert a pogány hallgatóknak, a ki-
mondott szó üres, semmitmondó, és hideg. Nyilván lehetne to-
vább bogozni a szálakat. Tudva, hogy a szó felelősség, hisz hat,
felajz, és üt, ezért kimondani azt dőreség, mert visszaüt. És bizony
---------------
jobb dolog eltűnődni, s csak elmélkedni csendben. Talán böl-
csebb is lenne, ha a szóra felkent magába mélyedne. Az igazság
az, hogy leginkább hallgatni érdemes. Mert manapság a néma-
ság becses jószág, és a fogd a szád aranyat ér. De, lehet-e hall-
gatag, tarthatja-e peres száját, az, ki értő csendet csak a jóktól
remél? Lehet-e léha, szótalan, néma gaz az, ki naponta a kimon-
dott szóból él, … aki számára az igaz szó mindennapi kenyér?
őszinte szó közlője szívhez szóló, és hiteles, míg a hazug szó
közvetítője semmitmondó szürke, és üres. Eredményét tekintve
lehet a szó romboló, illetve bántó, s ezeknek ellentéte a jó, a gaz-
dagító szó. Persze a némaság, a hallgatás nem mindig az elfoga-
dás jele. A kommunikáció akkor beszédes, ha képekkel van tele.
Ámbár az a legeredményesebb kommunikáció, ha a felek szó nél-
---------------
kül értik egymást. Az egymást értők számára ez olyan kivételes
ajándék, mint egy szép zongorajáték. A tartalmas beszélgetés
utáni csend szívünknek a legkedvesebb, és igazán ez köt min-
ket össze ... Ettől az érzéstől nincs semmi beszédesebb, sem
nem értékesebb, és szentebb. A társas érintkezés másik formá-
ja az előadás. Itt a szó rendeltetésénél fogva az értetés, de ez
csak akkor jó, ha átcsap az értés medrébe, ha a hallgató ebbe
---------------
mélyed. Én ebből élek. Ennek okán a katedrán állónak a meg-
győzés a feladata. Itt, ebben a minőségében a szó úgy működik,
hogy a szó szólója, bár látszólag monológot folytat, de dialógot
tart. Nyilván ez akkor eredményes, ha a hallgatók úgy élik meg a
kimondott szót, hogy azt magukénak érzik. A másik érdekes for-
mája a kommunikációnak a szónoklat, ami vigaszán, akkor hat
igazán, ha a szó szólója ura pulpitusának, … és ura a kimondott
---------------
szónak. De ez is csak akkor jó, ha ékes, ha érzelemtől fűtött,
mélyszántó, és szenvedélyes. Persze ez se mindig eredményes,
mert a legjobb szónoklat az érzelmektől távolabb állókat nem-
igen hatja meg, ... de nem ám. Mert a pogány hallgatóknak, a ki-
mondott szó üres, semmitmondó, és hideg. Nyilván lehetne to-
vább bogozni a szálakat. Tudva, hogy a szó felelősség, hisz hat,
felajz, és üt, ezért kimondani azt dőreség, mert visszaüt. És bizony
---------------
jobb dolog eltűnődni, s csak elmélkedni csendben. Talán böl-
csebb is lenne, ha a szóra felkent magába mélyedne. Az igazság
az, hogy leginkább hallgatni érdemes. Mert manapság a néma-
ság becses jószág, és a fogd a szád aranyat ér. De, lehet-e hall-
gatag, tarthatja-e peres száját, az, ki értő csendet csak a jóktól
remél? Lehet-e léha, szótalan, néma gaz az, ki naponta a kimon-
dott szóból él, … aki számára az igaz szó mindennapi kenyér?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése