Mindig kerek szemekkel figyel, én meg őt
figyelem. Igen, hiszen egyek vagyunk mi
már
régen fenn, s lenn a mélyben. Együtt
nappalfényben, mikor felhő kerül Napot, s
együtt fekszünk le sötétben, mikor csendes
---------------------------------
víztükör ölel csillagot. Érzem őt, és ő is
érez
engem, de most merő ideg. Csupasz
falevél
zizeg a hideg ágon. Mikor kérdezem, távol
homályból szól, levegőért kapkod. Vacog az
ágyon. Ölelj magadhoz fázom! Múló, rossz
álom. Nyugodj meg, ne beszélj, csukd le sze-
---------------------------------
med! Nincs veszély, ne félj, itt
vagyok veled.
Betakarom, már nem remeg. Magamhoz öle-
lem. Aztán lassan, hogy rossz álmán túl van
megnyugodni látszik, szendereg. Várom, hogy
visszaaludjon. A csend tiszta lepedőjén alszik
a drága asszony, majd lassan én
is elalszom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése