Fagyöngy

Elítélem a fagyöngy parazita voltát, idétlen haszontalan jó-
szág. Ahelyett, hogy adna, magába issza szülőanyja vérét. Az
meg csak hagyja, hogy reá tapadva  elszívja erejét. Buta mé-
lán kúszik fel az ágbogas létrán. S ha jön a tél, nem fog ki raj-
ta dér, se fagy, se szél. És boldogan él, s gondtalan zöldell. 
-------------------------------------------
Ő vígan beszél a hóeséssel, s önfeledt cseveg a köddel. A
párafátyol homálynak hamis voltáról igazgyöngyöt mesél
magáról. S a csupa erkölcs fa, a bölcs törzs, s a néma lomb-
korona szelíd jósággal tűri ezt a nemtelen fennkölt, s szem-
telen gőgöt. Ez a senki, fára kapaszkodott zöld göcsört regél
-------------------------------------------
a tölgynek, a hegynek, s a völgynek. Magáról papol, a téli
hiúság büszke szülötte. A fának erejét, s magát égetve, egy-
re csak lángol léha lelke. Nem hiszek a fagyöngynek, mert
világol, s fals nótákat dalol. De hiszek a csöndnek, engem a
csönd mindig földerít. A halk önzetlenségnek hiszek, a sze-
-------------------------------------------
líd örömkönnynek, mert nem hivalkodik. Nem hiszek a büsz-
ke, a fának üszke hazudozó fagyöngynek, mert ő természeté-
nél fogva csak a mának él. Én az erőt tápláló testnek, a kéreg
alatti törzsnek hiszek, az adakozó léleknek, mert ő a jövőt sej-
teti. Magában rejti az őrt álló hitet, és az életet adó szeretetet.