Egyedül

Nincs maradásom, ha múltamra gondolok. Nem várok to-
vább, utamra indulok. Vak átjárókon át, s hidak alatt zaka-
tol a vonat. Lélek, s akarat többet remél annál, mint mit itt
hátra hagy. Az ablaküvegre tapad fejem. Könny homályán
át vaklál szemem. Alig látok valamit. Végül is a vonat éjfél-
------------------------------------------------
re megérkezik. A bemondó hangja recseg a hangszóróból,
Keleti Pályaudvar. Na végre, városi zaj! Kint taxit rendelek.
- Üljön be Uram! Hová megy? Mondja a címet! - A Heim
Pál kórházba sietek. - Ne mondja! Ma épp a szomszédom
ott az ügyeletes portás. - Nahát, milyen kicsi a világ. - Csak
------------------------------------------------
nagyon keveset keres, tette még hozzá. - Hát tudja, ezzel
nem dobott fel. Csupán néhány perc telt el. - Uram, megér-
kezett. Ez itt a főépület. Fizetek. Várjon, ebből még vissza-
jár, szól utánam. Ugyan már, hagyja! A főbejárathoz lépek.
Az ügyeletes portás készségesen mutatja a szállást. Bent
vetett ágy várt. Hajnalra villamos zajára ébredek, s hirtelen
arra, hogy magamra maradtam. Aztán sokáig úgy telnek a
napok, hogy a szám dadog a sok ismeretlen dolog sűrűjé-
------------------------------------------------
ben. Munka után kint bolyongtam az utcán a sokaság erde-
jében. Az otthoni csend után furcsán káprázott a szemem a
városi fényben. Hazavágytam. Na de, mit mondjak az enyé-
imnek, hogy nézzek a szemükbe? Naprendszerünkbe min-
den ember borja, s fia beleszületik. Rokona van, anyja, ap-
ja, szomszédja, barátja. És csak én lennék itt köztük árva?
Nem megyek haza. Lángot fogott a szikra. Vágyam ide haj-
tott. Maradok! A hitehagyott remény újra életre kapott. Bá-
------------------------------------------------
nom is én, ha megszólnak ezek a városi jöttmentek. Felénk
így beszélnek az emberek. Az én nyelvem nem lapító, nem
szégyellni való. Otthoni ég alól, így szól pap, így szól tanító.
Lehet tiétek szép, és míves, de az enyém ezeréves. S, ha el
is ítéltek, legfeljebb majd bóknak veszem. Mint bolygatott
méhkaptár zsongott hetekig fejem. Egyre elviselhetetlenebb
lett a hallgatás. Aztán varázsszóra megnyílt minden ajtó, s
hirtelen tág fülekre, és nyílt szívekre talált a szabolcsi szó.