Ötven év telt azóta

2019. november 20.

Vad széllovas vágtat a tél kopasz fái közt a maga
útján. Az út padkáján mészváz álmukat alusszák
a csigák. A mostoha világ dunyhája alá rejti a hó-
virág illatát. És míg kék hegy hasadékában ott
dermed a pára, tetszhalott denevérek csüngnek
---------------------------------------------------
deres álmuk barlangjában. Ötven év telt azóta, öt-
ven esztendő, rettentő télidő. Csengő szólt a szán-
kófogat nyakában. Legény fejjel, bátyám mellett ül-
tem. És talán repültem velem a szán a hegy tövé-
ben. Ropogott a hó a két ló patája alatt. Nagyon si-
---------------------------------------------------
ethetett bátyám, merthogy elég gyakran biztatgatta
őket. Gyí Harmat, gyí Fakó! Erdőbénye felé menet
fehéren világított a tele Hold. Ezer csillag gyúlt a
tejúton. Rég volt ez bizony. Úgy emlékszem, fagyott
jégzekében fogadott a Bodrog s a Tisza torkolata.
---------------------------------------------------
Ék alakban szálltak fent a vadlibák, hallani lehetett
szárnyuk suhogását, miközben kánont gágogtak a
nagy téli éjszakában. Oda még csendes áhítattal
igyekeztünk a miseborért. Majd mikor átvettük a
fonott üvegekbe kimért aszút, Bátyám, az egyiket
---------------------------------------------------
erősen meghúzta, és azt mondta. Bandi öcsém a
visszaút könnyebb lesz. És valóban, borral kezünk-
ben már semmi se számított. Isten dicsőségére ha-
záig ittunk, és nótáztunk. Aztán a nagy égi jelre, és
éppen éjfélre, mégis csak megérkeztünk Bercelre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése