A Magyar Himnusz szobránál

Nyúz a család, menjünk ki Keszire. Ti, Bendegúzok vére a Himnusz
szobrot az Interneten is meg lehet nézni. Ugyan papa, hisz nincs is
olyan messze! Olyan jó lenne, ha papa most egy kicsit lepihenne.
Éltem én már annyi víg esztendőt. És az ősz fejem is megbűnhődte
a múltat is, és a jövendőt. Fáradt vagyok, szemem leragad, de kapa-
------------------------------------------------
citálnak. Végül is Kárpát szent bércein még is csak győz az ifjabb
akarat. Kint, Buda felé Árpádnak hős magzatjai felvirágozának.
Az úton már a fák is Himnuszt szavalnak. Ez annyira megnyug-
tat, hogy a Nagykovácsi elágazásnál elvétem az utat. Majd Budán,
ott, hol egykoron vállainkról a török rabigát végképp levetettük, az

------------------------------------------------
irányt még is csak Keszi felé vesszük. Kint a szobornál, úgy rendeződ-
nek a dolgok, hogy a kőbevésett Himnuszt hangos kánonban együtt
olvassuk. "Ért kalászt lengettél Tokaj szőlő vesszein nektárt csepegtettél”. 

Itt ennél a sornál, a kisebbik unokám Ádám, csendet int. Megállunk
kicsit. Papa, te ott születtél? Nem sokat tévedtél Ádám, talán kicsit

------------------------------------------------

 odébb, inkább úgy a lábánál, szól közbe Bence, kinek szeme messze ré-
ved. Apjához bújik. Úgy látszik, ő is meghatódik. Hazatartva Tokajról,
és a Tiszáról  mesélek nekik. Aztán egy idő után, mi a szittya nemze-
dék utóda mind a Magyarok Istenére esküszünk, és együtt énekelünk.
Hisz a szittya népnek hangja víg, és így száll a nóta egészen hazáig.