Jogosítvány

Még tizenhét sem múltam talán, mikor Nyíregyházán kezembe

adták. Zavartság vett erőt rajtam, mintha loptam volna, amit kap-

tam. És nehogy meglássa véletlen valaki, hirtelen zsebre vágtam.

Azóta éber, és józan állapotban, de még álmomban is folyton, ve-

lem van. Úgy becézem kis szívem. A többi kártyával együtt zse-

bemben hordom. És talán azért is szeretem őt a legjobban, mert

köztük ő a legszerényebb. Ő nem kérkedik, mint a többi társa.

----------------------------------------------------------

Néma a szája, s csak, akkor kéredzkedik elő, ha törvénytisztelő

gazdája a rend őrével találkozik. A forgalmi engedély társával,

és a személyi igazolvány kártyával együtt kérik őt is. Mit kérik,

szinte követelik. Rosszul esik neki, ha kétségbe vonják jogosult-
ságát, az ő becsületes voltát. A többivel ellentétben a gond az vele,

hogy ő végtelen önérzetes. És ez azért is végzetes, mert a szükség

törvényt bont. Hiszen gyorshajtás, piros lámpa, szonda. Kérem

----------------------------------------------------------

az okmányokat felmutatásra! Ebben a sűrű városi forgalomban

ennek vagyok kitéve naponta. Az ukáz szerencsére, és rendre az,

hogy menjen tovább. De zsörtölődik ám ilyenkor is a leánylelkű

okmány, és százszám sorolja panaszait. Persze, szemérmesen vé-

gig hallgatom. Sosem szítom parazsait. Hisz kristálytisztán tudom,

hogy az én hű társam mindenben ártatlan. És hál' Isten már fél-

száz éve, hogy jóban-rosszban ő mindig, és mindenütt velem van.