Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán,
mintsem gazdagság okán
bejutni Isten országába.. Érdekes
eszmefuttatás. ez a kétezer éves
tanítás. Isten sajátosan
gondolkodik. Eszem ódzkodik, hogy oda kell
adnom másnak azt, amihez
erőfeszítéseim, akár szerencsém réven
hozzájutottam, bár őtőle kaptam.
Én már gyermekkoromban kétel-
-------------------------------------------------------
kedtem az evangélium igazában.
Olvastam, fontolgattam, de a pró-
féta által az Istennek tulajdonított
gondolat nem hozott lázba. Én, a
Teremtő földi mása, önző földhözragadt módon, nem hittem a tanítás-
ban. Nem fogott meg a biblia heve, sem nem Máté próféta
patinás
-------------------------------------------------------
neve. Mióta az eszemet tudom mindig gazdag szerettem volna lenni.
Közben rájöttem, gazdag nem leszek, viszont tudok szeretni. Ma már,
hogy homlokom redői mélyek, tudom milyen az őszi szél. Teltek az
évek, láttam a fecskéket, csodáltam őket, ahogy tavasszal megjöttek.
Tőlük tudom, merre van dél. Nem lettem gazdag. Bár sokszor mart
-------------------------------------------------------
belém fagy, és fogott parttalan tél,
Lassan, megbékél ereimben a vér.
Nem érdekel a gazdagság. Már értem Máté evangéliumát. Sokan
elmentek, itt hagytak. Én őket viszem tovább. Fontosak lelkemnek,
akik itt hagytak, szívemnek oltalom. És most itt, az alkonyon, a
tőlük
kapott szeretetüket gazdagon odaadom azoknak, akik megmaradtak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése