A fény

Ha már lent leszek, mint bányász, ki naponta leszáll a mélybe,
szeretnék feljönni ide a Föld felszínére. Fel, az átok sötétjéből
ide hozzátok, az Istenáldott fényre. És én nem lennék terhetek-
re jövendő emberek. Olyannyira nem, hogy talán észre sem ven-
nétek engem, mert mint parány lélek lennék itt köztetek. Éhetek
során kenyér íz, szomjatok okán édes víz. Érzékeitekben varázs,
--------------------------------------------------------------
és ajándék, ereitekben csodás sziporka játék. És így mesélném
el nektek, hogy mennyire szeretlek titeket. Figyelném minden
rezdüléseteket. Ott lennék asztalotoknál, ott ülnék keresztelőkön,
ott szembesülnék veletek mennyegzőkön, vagy csak úgy egy-egy
dolgos nap után. Boldogságot, szivárványt hoznék nektek az
öröm kapuján. Én életem során sokat botoltam, de mégis szeren-
--------------------------------------------------------------
csésnek mondhattam magam. Talán valaki vigyázott rám. Tu-
dom, hogy utam véges, de mostanában sokszor vágyom arra, ha
már lent leszek, hogy mint bányász, ki naponta leszáll a mélybe,
szeretnék feljönni ide a Föld felszínére. Csendesen nézném a felke-
lő, s az alkonyat napot, hallgatnám a Föld hogy dobog. Én olyan jól
el volnék itt köztetek, és nem lennék terhetekre jövendő emberek.