Gyermekcipő

2019. november 26.

Nekem jobb, ha bent a szekrényben alszom, mint sem egy ilyen ara-
nyos kislány babrálja arcom. Reggel óta az jár fejében, abban a pici-
ke zugban, hogy fűzőm vége benne lesz a lukban. Csűri, csavarja, és
az niája, felhúz a lábára. Isten mentsen meg tőle, de, ha mégis
sikerülne, veszítenék a bolton. Hiszen lakkcipős voltom, nem arra van
---------------------------------------------------------------
kitalálva, hogy engem egy ilyen cseltő-botló kislány lába taposson 
a sárba. Szívesebben lennék csigák lakása, akár kertaljába hagyott
hangyák tanyája. Ehhez képest még azt sem bánnám, ha szép tes-
tem kutyák tépnék szét. Őrültség engem erre a kétbalkezesre bízni.
Csak jönne már valaki, aki segítene rajta. Legszívesebben szólnék

---------------------------------------------------------------
 neki. Ne játszódjék itt velem, de nem szólok, mert félek megbántód-
na. Talán, ha a szoba reája nyitna anyja. Kedvesebb, ha az ő ujja
babrál rajtam. Vajában én csak az ő társaságában szeretem a kicsi
copfos leánykáját. Különösen vasárnap, mikor a szeretet, és a béke
süt be otthonukba, és tócsákat kerülve együtt megyünk a templomba.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése