Látogatás...

Biztos, ami biztos! Anyám még egyszer telefonál, szipog,
sírdogál. Aztán jöttök-e Bandikám? Megyünk, hogyne
mennénk Édesanyám. Mikor megérkezünk, kint a torná-
con vár. Nincs türelme, a kapuig botol. Megáll, rám szól.

Mit piszmogsz itt a kocsinál?! Hoztam magának valamit.
Olyasmit, ami magának is tetszik. Te semmit sem válto-
zol Bandikám. Várjon egy kicsit Édesanyám! Várjon csak,
mindjárt megmutatom. Szemének tört fényével fürkész.
----------------------------------------------
Na, mit szól? Rám néz. Te, csibész! Udvarol. Biztat. Hoz-

zám hajol. Meghat. Átkarol. Megenyhül. Én is. Arca felde-

rül. Fiam, ha engeditek, előbb megterítek. Biztosan meg-

éheztetek az úton. Meg ám, de nagyon. A konyhában, so-

rolja a bajokat. Hallgatom. Nyaka zsibbad, lába bedagad,

dereka fáj, de keze jár. Már minden ott van az asztalon: a 

tele tál, a kenyér, a kanál. Szedjetek fiam! Invitál. Az alkal-

----------------------------------------------

mazott napirend már régóta megszokott. De azért megkér-

dezem a reggeli után. Mi lesz a program Édesanyám? Ma

csak eszünk, meg beszélgetünk. Valahogy majd csak el-

leszünk fiam. Édesanyám korát meghazudtolóan egész

nap olyan, mint a Tisza folyam, aki körül a csendes erek

csak csörgedezni mernek. Ő az etalon, sőt sok nemzedék

----------------------------------------------

lexikon. Tőle tudom Apám titkát, ki már családikon, és a

múlt történések okát. Bámulom ahogy mesél. Hallgatom a

csodát, ami ott van homloka ráncaiban, szeme sarkában,

amiről eddig nem, vagy alig tudtam. Lesz-e még alkalmam

a titok ajtaján kopogtatni, benyitni, a jelen, és az elmúlt időt

hallgatni? Eszter végig mellettem ül. Úgy este tíz körül egy-

----------------------------------------------

szer csak megszorítja a kezem. Néz rám. Rég volt reggel,

indulnunk kell Édesanyám! Nem úgy van az fiacskám! Vár-

jatok csak, nehogy itt hagyjátok! A kamrában van még egy
pár szatyor. Nehezen mozdul, de pakol. Fáradtan a párom-

ba, Eszterbe karol. Kint az úton tétlen botol. Mikor lesztek

otthon? Nem tudom, de feltétlen hívom Édesanyám. Ma-

----------------------------------------------

gamhoz szorítom. Indulunk, a partról lassan gurulunk. Az

autó tükrébe többször belenézek. Örök idők óta így van ez.
Elszorul a torkom, nyelek. Látom fejkendőjét a gyér villany-

fény homályban, hogy lebeg. Látom áldott két kezét, ahogy

integet. Szeretném karomba kapni, mint egykor Ő engemet.

Szeretném szívembe préselni, magammal vinni, nem lehet.